ESTI HÍRLAP - 2014.07.19.

Azt kérdezték, nincs-e kedvem vízilabdát fotózni a Margitszigeten. Lelki szemeim előtt megjelentek nemzetünk klasszisai, és boldogan mondtam igent – nem tudtam, mire vállalkozom!
 

A klasszisok valóban ott vártak rám, ha nem is egészen úgy festettek, ahogy a felkéréskor megjelentek fejemben. Itt-ott egy-egy pocak, némi extra kilók és évek nyomai – de legalább nem éreztem magam öregnek: a játékosok jó része a tisztes középkorból került ki. Sőt: néhány hölgy is akadt köztük! És mielőtt bárki félreértené: igenis, adoniszi felsőtesttel megáldott férfiúk – és nem kevésbé takaros hölgyek – vártak rám, csak épp nem a megszokott „pólós csapat” látvánnyal, hanem apukák (anyukák), némelyek fiúkkal együtt, kollegák, barátok – merthogy ez az Amatőr Vízilabdázók Bajnoksága volt. Kisebb pálya, kisebb kapuk – ám annál nagyobb lelkesedés, és – ha nemzeti büszkeségeinket nem sértem meg – még náluk is nagyobb akarat fogadott a Margitszigeti Palatinus strandon. Vegyes volt a felhozatal a csapatokból: volt, akiken látszott, hogy rendszeresen együtt edzenek, és volt, akik most álltak össze – mert itt ilyet is lehet! Mindegy, hogy fiú, lány, férfi, asszony – az egyetlen feltétel, hogy ne legyen tagjaik között igazolt vízilabdázó! Bár eredetileg egyetlen csapathoz – a Retr O’Polosokhoz – érkeztem, a verseny hangulata magával ragadott, és sorra kattogtam, szurkoltam és élveztem a többiek meccseit is. Persze, azért minden szentnek maga felé hajlik a keze: az „enyémeket” jobban, és naná, hogy nekik szurkoltam! Meg is lett az eredménye, mert mindjárt az első meccsükön fölényesen győztek a – mint kiderült – későbbi bajnokcsapat ellen, akik felett rajtuk kívül nem is tudott más győzedelmeskedni! Nagyon büszke voltam… Még akkor is, ha ez a meccs valószínűleg kicsit kifáraszthatta őket, mert a hátralévő mérkőzéseken inkább a kapufára játszottak! (Azért nem unatkoztak: Irén, a csapat hölgyjátékosa éppen csak az utolsó pillanatban csúszott le a gólkirályi címről!) Kedvenceim végeredményén érződött, hogy ők részben a médiások közül kerültek ki – és teljesítményüket irodalmi alapokra helyezték: A hetedik te magad légy! lett a célkitűzés, és egyedüli bajnokverőként ezt el is érték! Így mind a hét csapat boldogan távozhatott az eredményhirdetést követően, és egyikük sem üres kézzel, még ha kupa nem is jutott mindegyikbe. Jó kis nap volt, remek szervezéssel, izgalmas pillanatokkal. És célt is ért, mert azóta is azon gondolkodom, hogy be kellene barátaimat nevezni: legközelebb augusztus 3-án tartanak bajnokságot Balatonfüreden, majd szeptember 7-én Bogácson. Ahogy elnéztem: itt csak nyerhetünk! Hajrá! Utóirat: csak azt sajnálom, hogy nem faggattam ki a hölgyeket, hogy milyen a koedukált vízilabdasportban a gatyázás! No – majd legközelebb!